Tonle Sap Kambodzsa

A Szap-tó vagy Tonle Szap édesvizű tó a kambodzsai síkság közepén van, mely az ország és egyben egész Délkelet-Ázsia legnagyobb tava.

3 hete úton voltunk már Ázsiában, több ezer kilométer volt mögöttünk. Jól bírtuk és hamar megszoktuk a páratartalmat, a forró hőmérsékletet, az ételeket. Kambodzsába érve viszont ledöntött (volna) a lábamról több rejtélyes vírus is. Ekkor mondta azt a szervezetem az utazásra, ételekre és úgy globál Ázsiára, hogy köszi ennyi elég lesz. Herpesz jött ki a számom, közben a lábfejemet gyorsan felfelé terjedő hólyagocskák borították, és amint megettem valamit, 10 perc múlva már jött is ki hasmenés formájában. De nem fájt semmim, lázam nem volt, így kedélyes maradtam.

Nem nyavalyogtam sokat, Kambodzsában vagyunk, ezek a tünetek eltörpülnek a rengeteg látnivaló mellett. Majd otthon ráérek ezekkel foglalkozni. Marci el akart vinni a nemzetközi kórházba, de nem voltak súlyosak ezek a tünetek. Azt mondtuk, ha belázasodom és gyorsan terjed a lábamon levő kiütés, akkor megyünk.

Nem jöttünk rá mi okozta ezeket, de a végén már minden mindegy alapon egyik este azt mondtam, hogy ez így nem mehet tovább. Ettem egy hatalmas tál nagyon erős indiai csirkét csillivel és ezer fűszerkeverékkel. Aznap este mintha elvágták volna a hasmenést. Pedig előtte... nem részletezem, de Angkorban és Siem reapban sok mosdóban megfordultam.

A tavat az azonos nevű Tonle Sap folyó köti össze a Mekonggal.

A tónak egyedülálló ökoszisztémája van, de az emberek is különleges módon élnek itt, cölöpökön álló úszó falvakat építettek, ezzel is tökéletes szimbiózist alkotva az anyatermészettel. Ezek a falvak csónakkal jól bejárhatóak, zavartalanul szemlélődhetünk, amint a helyiek élik mindennapjaikat. Van iskola, templom, bolt is.

Lányok tartanak hazafelé:

Siem Reapből legegyszerűbben taxival/kisbusszal jöhetünk ide, ahol a partról csónakkal csoroghatunk le a faluba.

Kampong Khleang falu:

A templom:

A falu iskolája:

A szomszéd faluban van egy hatalmas ártéri erdő, ahol a helyi asszonyok (és csakis az asszonyok) csónakkal körbeviszik a kíváncsi látogatót, egészen ki a tóig ami szinte már olyan széles itt, mint a tenger. Ezzel segítenek be a családi kasszába.

Ez a nagymama volt a vezetőnk:

A csónakút után visszatértünk egy helyi kis kifőzdébe a falu végébe, ahol krokodilhúst sütöttek. Csirke helyett krokodilokat tartanak a helyiek ketrecekben a házaknál a cölöpök alatt. Sok helyen ettünk már életünkben, de ennél különlegesebb és finomabb ételt ritkán.

Hagymával, citromfűvel, gyömbérrel és csilivel fűszerezték. Ja, hogy nem jó a gyomrom mostanában?? :-D

Alig készült el, már indult is a csónakunk tovább ki a nyílt tóra, ahol a naplemente várt minket.

Egy motorcsónak hátsó részében életünk legfinomabb és legbizarabb egytálételét enni Kambodzsában a Tonle Sap tó közepén, és közben nézni a naplementét.... eddigi életem leghihetetlenebb és legszürreálisabb vacsoraélménye volt. Bárcsak megállíthattuk volna az időt.

Irigykedik rendesen :-)

Már sötétedett mikor visszaértünk a szárazföldre. Másnap délután indult vissza a repülőnk Budapestre. Több mint 10. 000 km várt ránk 3 repüléssel.

Gondolatban búcsút intettünk Kambodzsának, Ázsiának és ennek az egész hihetetlen 1 hónapnak.

Hálásak vagyunk, hogy a világnak ezen a távoli részein járhattunk, és hogy a Jóisten vigyázta minden lépésünket.

Hogy visszajövünk- e? Nem is kérdés....