Gili Air Indonézia

Létezik Indonéziában 3 sziget, ahol nincsenek autók csak lovaskocsi és bicikli, amik elvarázsolják az embert a fehér homokos partjaikkal, a kristálytiszta tengervízükkel és víz alatti élővilágukkal. A Gili-szigetek három apró gyöngyszem, melyek Balitól keletre, Lombok északnyugati partjainál találhatók. Ezt mindenképpen látni akartuk, így amikor az 1 hónapos indonéz-kambodzsai utat szerveztük tudtuk, hogy ide biztos jövünk. Bali után 5 napot voltunk itt.

Viharfelhők Lombok felett a túlparton. A szigetre ezek csak ritkán érnek el, így a monszun időszak alatt is nyugodtan strandolhatunk.

Az utolsó reggelen Balin a szomszéd kakasa ébresztett. Gyors zuhany és pakolás után a reggeli a teraszunkon már várt. Nuri a házigazdánk felesége odakészítette a banános palacsintákat és a kávét.

Nem sokkal később már egy kisbusz vitt le minket Padang Bai kikötőbe.

Érdemes előző nap lefoglalni a speed boat jegyet ami a 4 órás komp út helyett Gilire 1,5 óra á alatt átvisz. Az 50 fős a hajón olyan volt a hangulat, mint egy osztálykiránduláson, az átlagéletkor 25 lehetett. Bezsúfolódtunk egy kanadai és egy norvég srác közé. A pálinka is előkerült ami az ilyen hajóutakon kavargó gyomron is segít. A beígért ásványvíz és nedves törölköző elmaradt, de legalább hamar odaértünk.

Hasítunk, a háttérben Bali

Mikor kikötöttünk Gilin már ott sorakoztak a lovasszekerek. Az egésznek van egy ódon bája. Aszfaltozott út nincs csak a földutak, esetleg kövesek, homokosak.

Ez állítólag a helyi Keresztapának köszönhető, aki "felügyeli" a 3 szigetet. Ezeken a szigeteken (Indonéziában máshol simán halálbüntetés jár érte) hamarabb kap az ember füvet, mint egy liter tejet. Az éttermek tábláin az olvasható, hogy friss pizza mellett varázsgomba is kapható. De komolyan, kinek van szüksége ilyen cuccokra, ha itt ez a sziget?? Az, hogy itt lehetünk magában is elég kábító és felfoghatatlan... :-)

A mosoda is általános, 300 forintért kimosnak egy kiló ruhát ami 2-3 óra alatt meg is szárad a napon.

Egy kis házikóban laktunk a sziget észak-keleti részén. Egy gili család az udvarukon húzta fel az 5 bungalóból álló vállalkozásukat. Ha szállást keresünk szerintem fontos, hogy inkább a helyieket támogassuk és ne valami nagyobb vállalkozót. Így próbálunk mindig a helyiekkel bizniszelni. Mellettük élhetünk egy kis ideig, az ő főztjüket esszük, játszunk a gyerekekkel. Beszélgetünk az élet nagy dolgairól, történeteket mesélünk egymásnak egy teljesen más világból... Minden reggel megbeszéltük, hogy aznap mit készítsenek nekünk, itt ittam a legjobb jeges kávét a világon. És ez az ananászos palacsinta! Minden reggel frissen szedik a kertekből (az ananászt).

Palacsinta és álmos boldog reggel.

A sziget belseje kókuszpálma ligetekkel borított. A bungalónk hátsó udvarát és a tengert is egy ilyen liget köti össze.

A nap mindig hasonlóan telt. Phi Phin szerettünk bele igazán a búvárkodásba. Nem komoly felszereléssekkel, csak maszkkal és búvárpipával merülünk. Sokat olvastam az itteni tengeri élővilágról. Emiatt akartunk ide jönni. Belemerülni a fénnyel átszőtt tiszta vízbe, az igazi csendbe.... varázslat. A napsugarak színessé varázsolják a mélységet is. A sekélyebb tengeri fűvel borított részt ahogy beljebb úszunk korallok váltják fel és a színes halak, pöttyösek, szürke-narancs csíkos pizsamát hordók, sárga nagyorrúak, kék uszonyúak, szivárványszínűek. Ha egy halraj jött velünk szemben nagy levegőt vettünk és megpróbáltuk követni őket. Néha ők kergettek meg minket, körénk gyűltek és táncot lejtettek. Álomszerű élmény.... Aztán elfogy az ember levegője és vissza kell térnie a saját elemébe.

A partok néptelenek, nyugodtak, tiszták. Közrejátszott, hogy elvileg monszun időszak van, így ez az uborkaszezon.

De 5 nap alatt egy éjjel esett csak az eső.

Másnap hajnalban korán keltünk, hogy megnézzük a napfelkeltét. Egy kókuszpálma liget választotta el a házunkat parttól. Lombok mögött jön fel a Nap szép fokozatosan. Síri csend volt a szigeten, csak a sziget belsejében lévő pici mecsetből hallatszott az imára hívő müezzin (Lombok már muszlim vidék, a hozzá tartozó Gilik is).

Visszafelé vittünk fel a partról a reggelit is.

Gyönyörű a naplemente is. Ez a másik oldalon látható, így biciklivel átvágtunk esténként a szigeten. A szomszég komodói sárkányát látva mindig gyorsabban kellett tekernem.... A csirkék és tehenek között járkál szabadon. Úgy ismerekedtünk meg, hogy egyik reggel épp a palacsintámat ettem a ház előtt a lépcsőn ülve, amikor a szemem sarkából láttam, hogy valami halad a kerítés mögött lapulva. Azt hittem először, hogy egy macska. Megtorpant mikor észrevette, hogy ott vagyok. A fakerítés résein keresztül bekukucskált. Elég furcsa jelenet volt, nem hittem el először amit látok. Aztán ahogy volt sarkon fordult es elfutott... nem vettem bóknak 😄.

Utolsó vacsora a Paradicsomban. Este 8-ra a dagály miatt a víz teljesen felhúzódik. Az asztalok alatt már a tenger van.

Gyorsan eltelt ez az 5 nap. De a jó hír, hogy még csak a felénél tartunk az utunknak.

Következő úticél Lombok!