A hét dombra épült Lisszabon

Silvest kora reggel hagytuk el. Vonattal mentünk tovább Faroból Lisszabon felé.

Alentejon haladunk keresztül, ez a vidék az "igazi" Portugália. Végtelen olajfaligetek, búzamezők, a híres sajtkészítők otthona.

Lisszabon hét dombra épült, a Targus folyó torkolatánál az Atlanti óceán mellett. A mór építészet, a gyönyörű kézzel festett falicsempék, a vörös cseréptetők és a dombok tetején lévő kilátók ámulatba ejtik az embert. Ez a város egy csoda.

A lakás, amit béreltünk a Lapa negyedben van, a város észak-nyugati részén. A lisszaboniak nagy része itt lakik, tipikus része a városnak.

A dombra kapaszkodó utcák a folyópartól indulnak, az emeletes falicsempés házak a századfordulón és a 60-as években épültek.

A turisták itt távol vannak. A helyiek között lakni, a sarki boltban bevásárolni aztán vacsorát főzni és közben az udvaron focizó helyi gyerekeket nézni nagy élmény. Hisz ezért érdemes utazni. Átélni milyen helyinek lenni, igazán belekóstolni más kultúrákba, a konyhaablakból teregetni és integetni a szomszéd néninek, a villamos csengetésére ébredni. Ez is mind-mind Lisszabon.

Az erkélyünk tele volt fűszernövénnyel, a konyhaablakból a kilátás pedig.... ilyen szép napfelkeltét nem láttam még vajaskenyér evés közben!! 😊

Mit szóltok a ruhaszárító kötélhez a konyhaablak előtt?

És ha már a sarki öreg villamosokról szó esett. Itt jár az utca végén a sárga 28-as, ami a világörökség része, Lisszabon jelképe.

Ezek a színes ódon villamosok milyen jól mutatnának otthon is!

Baixa az alsóváros, Lisszabon szíve. Itt a város üzleti negyede, bankokkal, menő üzletekkel. Az arany és ezüstművesek, keresedők több száz éve telepedtek meg itt. Itt a tőkehal "szentély" is.

6 éve már jártam itt.... akkor így:

Nem, nem a városhoz öltöztem... 😄

A tőkehal a portugálok alapétele, mindenki eszi, mindig, mindenhol. Óriás halmokban áll a boltokban, nincs olyan hely, ahol ne árulnák. Sós, szárított hal, amit vízben kiáztatnak és számtalan módon készítenek. Már a szagától bediliztünk 😄

A belváros szívében 1904 óta áll a tőkehal pite háza! Tésztába teszik a halat, lágy sajtot töltenek bele és megsütik.

Mondom, hogy istenítik..!

Bairro Alto a felsőváros. Régi lakónegyed a belvárosban, itt vannak a legnagyobb bulik, az éttermek, pubok egymás hegyén hátán.

A Ginginha Lisszabon itala. Meggylikőr amit a 17. századtól isznak. A legkisebb bárokban alig fér be 3 ember és csak ezt árulják. Vagy ezt iszunk vagy semmit. Édes, szirupos, meggyet is kapunk a pohárkánkba.

Alfama a régi mór negyed, a Vár és a Targus folyó között. Olyan, mint egy falu Lisszabon belsejében. Kacskaringós szűk macskaköves utcák, többségüket nem is jelöli a térkép. Pici terek, templomok, az utcák a vár alatt futnak fel a hegyre. Itt a román kori Katedrálisuk a Sé, ami a város egyik szimbóluma.

Június elején ünneplik Szent Antalt, ő a város védőszentje. Óriási fieszta van ilyenkor városszerte, főleg az Alfamában. Mindenhol szardínia sül. Ez a másik jellegzetes hal, amit szinte minden nap esznek. Grillezik, citrom, só, olivaolaj, pofonegyszerű és az egyik legfinomabb halétel amit ettem.

A kis utcák megtelnek asztalokkal, székekkel, szól a zene, állati a hangulat.

Ha ajándék, akkor legyen szardinia konzerv! Művészek rajzolják a címkéket, az Alfamában árulják.

Belém Lisszabon nyugati részén van, elegáns lakóházakkal. Itt van Lisszabon legjelentősebb műemléki épület együttese, a Belém-torony, a Felfedezők emlékműve és a Szent Jeromos Kolostor, amelyek az UNESCO világörökségség listáján is szerepelnek.

Innen származik az egész országban elterjedt Pastel da Nata. Rétes tészta tojásos vaníliakrémmel töltve.

A hét dombra épült városban nagyon sok a kilátó terasz, portugálul Miradouro. Este megtelnek, a bódékban portóit és sört árulnak. Munka után itt gyűlnek össze a helyiek, ahol iszogatnak, beszélgetnek és gyönyörködnek a városban.

Ezek a legjobbak:

Miradouro San Pedro a Baixa negyed felett. Pont szemben van a Graca kilátó a Szent István templomnál, a másik hegyen a Szent György vár.

Miradouro Santa Luzia az Alfama városrész felett. Innen a legjobb a kilátás az Alfama terrakotta tetőcserepeire. Híres a kézzel festett falicsempékről.

Miradouro Graca, kilátással a Szent György várra és a Tagus folyóra. A helyiek kedvence. Egy hideg sörrel a kezünkben nézni a naplementét, ahogy szemben lebukik a San Pedro kilátó mögött, megfizethetetlen. Minden este tudnék ebben gyönyörködni.

És éjjel:

Viszlát Lisszabon, hamarosan újra találkozunk!