Koh Lanta Thaiföld

Balogh Virág
2016. jan. 4.
3 perc olvasás

Amikor az ember Édenkertről és Paradicsomról fantáziál hideg téli estéken, akkor látja maga előtt a szélben lengedező pálmákat, érzi a bőrén az áttetsző tengert és a lába alatt a finom púderfehér homokot.

A kora reggeli taxiban mi is erről álmodunk. A nap még erőtlenül süt, sugarait még csak álmosan nyújtóztatja. Csodálatos ahogy előbukkan az egyik buddhista templom felett. A kis kifőzdék még zárva, a parkokban is csak egy-egy kocogó embert látni. A 6 milliós Bangkok még csak ébredezik, amikor magunk mögött hagyjuk.

A repülő alig több mint 1 óra alatt teszi meg az utat Krabiba. Kiinduló pont a déli szigetek felé.

Koh Lantára innen megyünk tovább.

Óriás hegyek látszanak a távolban, a kókuszpálmák a repülőtér mellett nőnek. A levegő párás, de nem perzselő, finom szél lengedezik az óceán felől.

Minden annyira más, de mégis ismerős! Majd kiugrunk a bőrünkből, hátizsákra és KALANDRA FEEEEL!!!

Koh Lanta egy kevésbé nyüzsgő és felkapott célpont. Nincsenek szállodák a szigeten, csak bungalók és nyaraló házak. A titka talán, hogy idejutni sem egyszerű. A reptéren kívül, az autópálya mellett vár minket a minibusz transzfer ami elvisz a szigetre. 2 francia lánnyal egy amerika-spanyol párral, egy koreai nővel és a sofőrünk haverjával osztjuk meg az üléseket.

A néptelen partszakaszok, a dzsungel a sziget belsejében sokszor csak a miénk és az elefántoké.

A Bambusz part volt a kedvencünk. Reggeli után gyakran motorra pattantunk és hasítottunk le a hegyoldalon a sziget legdélibb csücskében lévő partszakaszra. Nem engedtünk a baljós tanácsoknak és motorral jártuk be a szigetet. Baloldali a közlekedés, de annyira gyér a forgalom, hogy nyugodtan mehetünk. Leszámítva egy-két őrülten vezető kamasz sofőrt, csak a majmok kísérték az utunkat.

Kókuszliget, hosszan elnyúló néptelen homokos part, búvárkodás, és egy pici pálmalevél fedeles kifőzde.

Ennyi elég a boldogsághoz.

A pancsolás és búvárkodás után rendszeresen itt lógunk. Egyszerű ételek, legjobb alapanyagok, a kókusz a fejünk feletti fáról érkezik.

Szerencsére ezúttal nem szó szerint. 😄

A pad thai itt jobb, mint bárhol. Sűrű, fűszeres, tele színes zöldséggel.

Itt ettem először massaman (muzulmán) curryt. Ez Dél-Thaiföld jellegzetes étele, erős muszlim hatással. Lágyabb, édesebb ízű, mint a thai curryk általában. Csillagánizzsal és fahéjjal készül, itt csirkéből.

A monszun időszak végén érkeztünk a szigetre, így napközben jöttek mentek a felhők és néha jó kis zuhét kaptunk a nyakunkba a motoron is. Ilyenkor lehetetlen volt tovább haladni, az utakat elárasztotta az esővíz. De így legalább kénytelenek voltunk olyan rejtett helyekre is behúzódni és felfedezni amiket nem jelölt a térkép. Igy találtunk rá egy szikla alatti kis öbölre ahol egy helyi család élt kis bambusz házikóban.

Belelátni a szigeten élők mindennapjaiba mindennél izgalmasabb. Lantát zömében thai muszlimok lakják. A hajnali, eleinte furcsa ébresztő, a kis mecsetből jövő müezzin imára hívó hangja minden reggel napfelkelte után érkezik. Az asszonyok fejkendőbe bugyolálva árulják a terményeket, a férfiak a mezőgazdaságban dolgoznak, hogy eltartsák a családot. Mindenütt nyugalom van, nincsenek McDonald's-ok és puccos márkák, nem dübörögnek diszkók, és nem terpeszkednek plázák és szállodák.

Az Óváros faburkolatú házakkal teli utcáján leereszkedtünk a "Gipsy Village" cölöpviskói közé, ahol a "tengeri cigányok" leszármazottai élnek.

A legjobb zöld curryt a bungalónk előtti parton főzik. A hely pedig könnyed, szabad, "mezítlábas". Mint ahogy az egész sziget.

Amíg készül, addig mi a homokba fúrjuk a lábunkat, hallgatjuk a tengert és nézzük a lebukó napot meg a távolban a villámok cikázását.

Ez a zöld thai curry egészen más, mint ami az északon Bangkokban volt. Itt tofuval készül, paradicsommal, brokkolival és sok thai bazsalikommal a tetején. Rengeteg zöld csilivel és kókuszkrémmel. 33 fokban ideális vacsora. 😊

És a megunhatatlan pad thai rizstészta.

Az este leszáll, a lampionok kigyúlnak szép lassan a homokban a parton. A dagály jó 2 méterrel megemeli a vízszintet estére, hogy aztán a tenger másnap délben újra megkezdje a visszahúzódását.